Tagság

Leitner Erzsébet (Tünde) vagyok, informatikai területen dolgozom.

Sokféle kézimunka technikát kipróbáltam, hímzés, kötés, horgolás, gyöngyfűzés, varrás…

2014 óta fonok, túlnyomó részt gyapjakat, főleg birka gyapjút. A gyapjú javarészt egy kedves barátom birkáiról származik, amelyeknek a tisztításába gyakran magam is beszállok.

2015 óta szövök is, amit a nyitott szövőműhelyekben, de főképp a gödöllői GIM ház szövő kurzusain tanulok.

A fonás népszerűsítését nagyon fontosnak tartom, mivel sok vidéki család tart juhokat és ezek gyapjának legalább egy részét ilyen módon fel lehet dolgozni, hogy később szőnyeg, ágyterítő, párnahuzat váljon belőlük, vagy, ha elég finom a gyapjú, akár ruhadarab is készülhet belőle. Kedvenc gyapjúim, fonás és viselhetőség szempontjából, a merinó és hegyi juhok, illetve az alpakák gyapja.

Fontosnak tartom a fonás megismertetését a gyerekekkel, de a felnőttek bevonását legalább olyan fontosnak tartom. A fonás napjainkban nem elsősorban gazdasági haszna miatt fontos kézműves tevékenység, hanem azért, mert rendkívül jó hatással van az idegrendszerre, nyugtatja és csendesíti az elmét és jól fejleszti a finom-motorikát. Természetesen a kész fonal okozta öröm és büszkeség sem elhanyagolható szempont. 

A fonás lehet nagyon drága és nagyon olcsó hobbi, mivel az eszközök között megtalálható a legősibb forma, a kézi orsó és a legmodernebb technikával előállított elektromos rokka. Én a lábbal hajtható rokkát szeretem a legjobban, mivel nekem fontos, hogy egységnyi idő alatt mennyi fonalat tudok előállítani, ehhez pedig ár/érték arányban a modern (nem elektromos) rokkák a legjobbak.

​