A népmese a szájhagyomány útján terjedő élő beszéd művészete, amely az írástudatlanság idején életre szóló útmutatásaival „a szegény ember egyeteme” volt /Szőcs Boldizsár nyomán/.

 

Elsősorban az emberek szórakoztatásának eszköze, de fontos erkölcsi és életfilozófiai tanításai által útmutatóként szolgált az egyén közösségben betöltött szerepének formálásában. A népmese tehát közösségi művészet, amely mindig alakalomhoz kötődött.

 

A falu egy-egy mesemondója általában a spontán módon, a közönség épp aktuális hangulata, összetétele és persze saját kedve szerint rukkolt elő történeteivel. A mesemondó jó beszélőképességgel megáldott ember.

 

Általában nagy tisztelet övezte, és a szórakoztatásért cserébe sokszor az élet más területein tanúsított hiányosságai felett is szemet hunytak. Sokkal több embert csalogatott magához az a fonó, amelyikbe ismert mesemondók is elmentek, meseszó mellett a munka is gyorsabban haladt.

 

A magyar népmesekincs évszázadok alatt formálódott, a magyar nyelvterületen kb. húszezer népmese és változatai léteznek néprajzkutatók becslései alapján.

 

Az egykor a mindennapok részét képező élő szavas népmesemondás hagyományát élesztik újjá a Csűrdöngölő Kulturális Egyesület gyakorlott mesemondói, akik tudásukat a Hagyományok Háza hagyományos mesemondó képzésén alapozták meg. Előadásaikat a gyermek és felnőtt korosztály egyaránt nagyra értékeli.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

Mire jó ma a népmese?

A rendszeres mesemondó alkalmakkal célunk, hogy a mesemondás és -hallgatás természetes része legyen a magyar gyermekeknek és családjaiknak, illetve a következő generációknak. A mesemondás által a gyermekek megismerkednek egyes tájszólásokkal, természeti és épített környezetük régi kifejezéseivel, népszokásokkal, hiedelmekkel.

​

A mesehallgatás alatt a mesélő és hallgatója egyaránt átéli a történetet, közöttük folyamatos interakció zajlik, verbális és nonverbális szinten. Célunk, hogy az élő szavas, szabad mesemondás által a hallgatóság bátrabban szóljon hozzá a mesei történésekhez, így a mesemondás interaktív közös élménnyé válik a frontális befogadás helyett. 

​

A magyar népmeséket rendszeresen hallgató gyermekek ismeretei, meserepertoárja alkalomról-alkalomra bővül; nagy élményt jelent a szülők és nagyszülők számára is újra találkozni a gyermekként hallott történettel, vagy befogadni az ismert népmese más verzióját.

​

Az élő szavas népmesehallgatás fejleszti a képzelőerőt és az elvonatkoztató képességet, bővíti a nyelvi kifejező eszközöket és a szókincset. A népmesét rendszeresen halló gyermek sikeresebben teljesít az iskolai feladatokban.

​

Napjaink gyermeke gyakran szocializálódik túl szabados, laza értékrend és erkölcsi normák között. A népmese a néphagyomány részeként segítségül hívható az egykor szigorú normarendszer szerint élő közösségek modelljének bemutatására is, amelyet szinte észrevétlenül közöl hallgatójával.

 

Mesemondó alkalmak gyermekeknek - egy vagy több mesemondóval, 45-60 perces, adott évköri ünnephez, hagyományhoz, témához igazított, interaktív előadás (állatmesék, tréfás, falucsúfoló mesék, tündérmesék stb.)

​

Mesemondás felnőtteknek - egy vagy több mesemondóval, 45-60 perces, témához igazított, interaktív előadás (tréfás mesék, tündérmesék, pajzán mesék)