Különleges élményben lehetett része a Csűrdöngölő Alkotó és Rendezvényházba látogató vendégeknek 2022. november 12-én. A Csűrdöngölő Kulturális Egyesület Márton napi Vőfélytalálkozója zajlott ekkor, rendkívül gazdag programkínálattal.
Az eseményen megjelent helyi és környékbeli vőfélyek kötetlen hangulatú Kerekasztal beszélgetésen osztották meg személyes motivációjukat, változatos tapasztalataikat és jövőbeli terveiket. A galgahévízi Vanó Archibald idős nagyapjától mintegy örökségként vette át és művelte tovább a mesterséget, nem hagyva veszni e szép szokást. Antal Ádám hévízgyörki vőfély a családi örökség mellett barátai unszolására fogott hozzá sikerrel a szerepléshez, amit színészi tanulmányai is elősegítettek. A Boldogról érkezett Békési Péter arról számolt be, hogy kisebb településeken a násznép még tisztában van a hagyományokkal, ami megkönnyíti a vőfély dolgát. Balázs Sándor tiszafüredi vőfély (az Országos Vőfély Szövetség elnöke) úgy látja, az idős rokonság minden esetben hálás a rituális szokások megtartásáért. A hatéves Darnyik Dominik a turai Többsincs Óvoda és Bölcsődében évente megrendezett Gyermeklakodalomban csiszolta vőfély tudományát. A vőfélykedést barátai körében vállaló Pintér Zsolt az örömszülők és a násznép iránti tiszteletre hívta fel a figyelmet. Sára Gábor turai vőfély a résztvevők elismerésétől övezve körbeadta azt az eredeti, megsárgult kéziratot, amelyet örökségként őriz, s amely mentén elsajátította a helyben jellemző verseket, szövegeket.
A beszélgetést komolyabb mederbe terelte Dr. Agócs Gergely etnográfus, a Hagyományok Háza szakmai munkatársa néprajzi előadása, amely során számos új tudnivalóval gazdagodtak mind a vőfélyek, mind pedig az érdeklődő közönség. Az előadó maga is jeleskedik e szép hagyomány fenntartásában: egy idős vőfélytől, a néhai Pál Pista bácsitól, az utolsó magyar dudástól sajátította el mesterségét.
Dr. Agócs Gergely a házigazdával
Bevezető gondolatként hallhattuk, hogy az embereknek természetes szükségük van életfordulóik - a születés, a házasság és a halál - ritualizált megünneplésére. A közönség meglepetésére elhangzott, hogy a vőfélykedés egy speciálisan Kárpát-medencei népszokás, sehol a világon máshol nem alakult ki. Országhatárainkon kívül megfigyelhető az Őrvidéken, szlovák nyelvterületen, a déli lengyel régióban, Csehország legkeletibb csücskében, illetve a magyarlakta román területeken.
A vőfélyszövegek eredetét taglalva megtudhattuk, hogy az első egységes vőfélykönyv 1791-ben jelent meg nyomtatásban „Vőfínyek kötelességei” címmel, Mátyus Péter tollából. A 19. szd. végén szájhagyomány útján terjedtek a szövegek. Az írott füzetekben szövegvariációk jöttek létre, minőségükben rendkívül sokat fejlődtek a versek.
A népszokás történetébe mélyedve kiderült, hogy az 1836-ban Debrecenben létrejött első vőfélycéhbe tömörült, jó narratív képességgel rendelkező mesterek előnyhöz jutottak a kontárokkal szemben. A 20. század elején sok helyütt feledésbe merült népszokás az 1980-as évektől kezdődően éledt újra a táncházmozgalommal párhuzamosan. A lakosság újra értékelni kezdte a folklórt, így a vőfély szerepe, a lakodalom hagyományos irányítása, a rituálék megtartása országszerte újra előtérbe került.
Az egyes szokásokra rátérve az előadó hangsúlyozta, hogy a hagyományos lakodalom egy dramatikus cselekmény, amelyben kötött, jelképes feladata van a vőfélynek, a násznagynak, az örömszülőknek, a koszorúslánynak is. Ennek egy fontos példája a menyasszonytánc, az egyik legősibb rítusa a szokásrendnek. Jelentése nem a leány búcsúztatása, ellenben az új családba történő befogadása, ami miatt mindenkinek kezével kell érintenie, azaz meg kell táncoltatnia az új asszonyt. Megtudhattuk, hogy a napjainkban a vőfélyek kalapjára kötött feltűnő, színes szalagok azt elevenítik fel, hogy a násznép férfi tagjai korábban mind szalagot viseltek a kalapjukon.
Dr. Agócs Gergely meglátása szerint a vőfélykedés egy különleges, folytonosságot képviselő, túlélő hagyománya a magyarságnak. Előadása zárásaként javasolta megjelent vőfély kollégáknak, hogy ragaszkodjanak a hagyományok megtartásához, sőt kezdeményezzék a népszokás felvételét a Hungarikumok sorába, valamint az UNESCO Szellemi kulturális örökség Jó Eljárásainak Regiszterébe.
Békési Péter (Boldog), Darnyik Dominik (Tura) és Antal Ádám (Hévízgyörk)
A szakmai előadás után egy lakodalmi népköltészeti bemutató következett, amely során a vőfélyek egymásnak adva a szót végigszavaltak egy képzeletbeli lakodalmat. A közönség örömmel hallgatta a vőfély beköszöntőt, a leánybúcsúztatót, amit a pálinkaköszöntő, majd egy bordal követett. Nem maradt el a leves- és rétesköszöntő, de a menyasszonytáncba hívogató sem. Az olykor tréfás, néhol megható szövegek igazi lakodalmi hangulatot teremtettek a pajtában. A vőfélyek is kíváncsian hallgatták a társaik által előadott, saját településükre jellemző szövegváltozatokat.
Vanó Archibald (Galgahévíz), Pintér Zsolt (Tura) és Balázs Sándor (Tiszafüred)
Az előadás fénypontjaként megtekinthettük a turai fehér lyukhímzéses menyasszonyi viseletet, amelyet Kőmíves-Pecze Katalin viselt. Katalin közreműködésével a közönség megismerkedhetett a gyönyörű turai viselet jellegzetes darabjaival, szimbolikus kiegészítőivel, és gondos készítési technikájával is.
A vőfély bemutatót Dr. Agócs Gergely élőzenével kísérte magyar dudán.
Kőműves-Pecze Katalin a vőfélyekkel (fotósorozat)
Az eseményen megjelent vőfélyek büszkén osztották meg tapasztalataikat egymással, szakmai együttműködést terveznek, és kivétel nélkül folytatni kívánják mesterségüket.
A program a Nemzeti Kulturális Alap - Géniusz Program pályázati támogatásából valósult meg.
A vőfélyeket a színpadon a Fonó Zenekar követte. Az egytől-egyig kiváló muzsikusok koncertjükkel felemelő hangulatot teremtettek a pajta falai közt. A zenekar kísérte a „Rúgjuk ki az oldalát!” Táncházat is, amely lehetőséget adott a néptánc rajongói számára széki táncrend tanulására, és tetszőleges táncrendek kérésével folytatódott.
A közönség örömére szokás szerint népmesék is elhangzottak, de kézműves foglalkozáson is részt vehettek a gyermekes családok.
Utóbbi esemény az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Csoóri Sándor Alap pályázati támogatásában valósult meg.
A Csűrdöngölő Kulturális Egyesület hálásan köszöni minden előadóművésznek, foglalkozásvezetőnek és önkéntesnek a rendezvényen való közreműködést.
Fotók: Hype Production