JANUÁR – BOLDOGASSZONY HAVA, FERGETEG HAVA
JANUÁR 1. – ÚJÉV – Újesztendő, kiskarácsony
A polgári év kezdőnapja, melyet a pogány Rómában kicsapongással, dorbézolással, ajándékozással, egymásnak mondott jókívánságokkal ünnepeltek. Ennek ellensúlyozására rendelte el a keresztény egyház erre a napra Jézus körülmetélésének ünnepét.
Európában többféle évkezdet volt szokásban. Hazánkban karácsony napjától, azaz december 25-től számították az új évet egészen a Gergely-féle naptárreformig. Innen származik a „kiskarácsony” elnevezés is.
Január elsejéhez rengeteg szokás, hagyomány fűződik. Java része a gazdasági élethez, a család szerencséjéhez kötődő jóslás, mágikus praktika, varázslás. Ilyenek például az újévi köszöntések, a különböző tiltások, férj- és időjárásjóslások. Közismert hiedelem az is, hogy amit ezen a napon cselekednek, az hatással lesz az egész elkövetkező esztendőre, az fog ismétlődni egész évben.
Újév napján a magyar nyelvterületen általános szokás volt, hogy a fiúgyermekek, a legények, vagy a házasemberek csapatostul, vagy ketten-hárman összeállva, házról-házra járva köszöntőket, jókívánságokat mondtak, énekeltek a háziaknak. Énekükhöz általában tréfás adománykérés kapcsolódott. Moldvában, Bukovinában a köszöntő végén a gyermekek búzát, kukoricát, napraforgót, stb. szórtak szét a háznál. Ezeket a gabonamagvakat a háziak aztán gondosan összeseperték és a tyúkoknak adták.
A sokféle tiltás közül a legismertebb, hogy „Újesztendő napján nem szabad semmit kiadni a házból, mert elszáll a tehén haszna”.
Ezen a napon általános munkatilalom volt. Nem lehetett főzni, mosni, varrni, állatokat befogni, takarítani. Tilos volt az asszonyoknak elhagyni a házat, viszont ha férfi látogató érkezett, az kedvezett az egész évi szerencsének.
Sokféle szerelmi és házasságjósló praktika kapcsolódik Újév napjához. Bukovinában például a házasulandó lányok azt figyelték, hogy ezen nap reggelén milyen nevezetű férfit látnak meg először, mert olyan nevű lesz majd a férjük is. Jászságban tükröt tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják a jövendőbelijüket. Máshol az újévi kocsonya csontjaiból jósoltak, mégpedig úgy, hogy minden leány kiválasztott egy darabkát, azt kitették az udvarra, s amelyikét elviszi éjjel a kutya, az még abban az esztendőben férjhez megy. Többfelé volt szokás gombócfőzéssel, ólomöntéssel is jósolni.
Általánosan elterjedtek az erre a napra vonatkozó, táplálkozással kapcsolatos hiedelmek. Bizonyos ételeket szigorúan tilos, más ételeket pedig kifejezetten ajánlatos volt ilyenkor fogyasztani. A baromfi elkaparná a szerencsét, vagy kirepülne vele az ablakon, a hal pedig elúszna vele. A disznó viszont előretúrja a szerencsét. A szemes termények, mint a lencse, rizs, köles pénzbőséget hoznak a házhoz, de a kása fogyasztása nem ajánlott ezen a napon, mert himlőt, kiütést hozhat. A Tápió menti falvakban rétest sütöttek azért, hogy „hosszúra nyúljon az esztendő, sokáig éljenek”. Az Ipoly mentén viszont tilos volt mákot enni, nehogy sok legyen az új évben a bolha a háznál.
Az időjárást is nagyon kellett figyelni ezen a napon, hiszen „ha újesztendő napján szép fényes idő van, az jó esztendőt jelent”. Ha csillagos az éjszaka, rövid lesz a tél, ha pedig piros a hajnal, nagyon szeles esztendő várható, viszont ha olvadni kezd a hó, sok bor terem majd.
JANUÁR 6. – VÍZKERESZT NAPJA
Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör záró napja és egyben a farsang kezdete. Az egyház ezen a napon ünnepli Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedését, e napon szentelik a vizet, s ennek a szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés.
A szenteltvíznek mágikus ereje van. A templomban megszentelt vizet a hívők hazavitték, otthon megöntözték vele a házat, a gazdasági épületeket, a szobák belsejét, hogy gonosz szellem ne ártson és Isten áldása legyen a házon. Gyógyító erőt is tulajdonítottak neki, ezért sokfelé még a kútba és az állatok vizébe is öntöttek belőle. A szenteltvíz többek között használt a dögvész, a méreg, a torokfájás és a férgek ellen is. Megszentelték vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a gyermekágyas asszony ágyát, az újszülött fürdővizét, de a felravatalozott halott mellé is odatették. Vetéskor behintették vele a magot, elléskor a borjút, malacot, kikeléskor a csibét, kacsát. Szeged környékén a kovászt vagy a teknőt is meghintették vele.
Erre a napra esik a házszentelés is. A pap a kántorral és két ministráns fiúval végigjárta a falut, és megszentelte a házakat és azok lakóit. Ilyenkor krétával az ajtófélfára írták a szentelés évét és a háromkirályok betűjelét. A pap és a kántor sonkát, szalonnát, tojást, gabonát, tartós élelmiszert kapott a fáradtságért, és ilyenkor fizették meg számukra az úgynevezett lélekpénzt is. A házszentelés egyben a falu lakosságának megszámlálására is alkalmas volt.
A betlehemi csillagot követő Gáspár, Menyhért, Boldizsár egykori cselekedeteinek színjátékszerű megjelenítése a háromkirályjárás, csillagozás, vagy csillagjárás szokása. Ezt az alakoskodó, köszöntő, dramatikus játékot általában vízkeresztkor adták elő, és szereplői többnyire férfiak, vagy fiúk voltak. A pest megyei változatokban lányok szerepeltek, akik az esti harangszó után kezdtek el házról-házra járni.
A csillagozásnak többféle változata is ismeretes. Az egyik a Heródes-játék, amelynek négy jelenete a következő:
1. A napkeleti bölcsek találkozása Heródessel, majd az Angyallal, aki figyelmezteti őket, hogy kerüljék el Heródest.
2. A napkeleti bölcsek látogatása Jézusnál.
3. Heródes haragja.
4. A betlehemi gyermekgyilkosság.
A másik a háromkirályozás, amelynek fontos kelléke a kiugratható szerkezetű hatágú csillag,
melynek közepébe gyertyát helyeztek.
Ennek főbb jelenetei:
1. A főszereplők (a három király, Heródes, a katona, az angyal és a hírnök) bemutatkozása.
2. Heródes viadala az egyik királlyal.
3. A csillag kiugratása.
4. Adománykérés.
A csillagjárók öltözékükben is igyekeztek megjeleníteni a szereplőket. A három napkeleti bölcs ruházata királyi palástot utánzó fehér lepel volt, fejükre különböző színű koronát vagy süveget tettek, Boldizsár arcát pedig feketére mázolták. Heródes öltözete a királyokéhoz volt hasonló, arcát téglavörösre kenték ki.
Vízkereszt napjához is fűződnek időjárásjóslások. Ilyen például „ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az íziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél”, vagyis ha január 6.-án esős, nyirkos az idő, akkor a téli tüzelőt még raktározni kell, mert sokáig tart majd a hideg.
VÍZKERESZT UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP
A vízkereszt utáni második vasárnap estéjén a János evangéliumában leírt Jézus első csodatételéről emlékeztek meg. A legenda szerint Jézus a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta.
A kánai menyegzőt egy-egy faluban több háznál is megrendezték. A közismert énekek és imádságok elmondása után előadták a kánai menyegzőről szóló éneket, majd nekiláttak az evésnek, ivásnak, melyhez az ételeket és italokat a résztvevők hordták össze.
JANUÁR 17. – REMETE SZENT ANTAL NAPJA
Remete Szent Antalt már a középkorban a háziállatok védőszentjeként tisztelték.
A nem kellően megtisztított gabona miatt számos járványszerű mérgezés fordult elő, ennek tünetei az orbáncéhoz voltak hasonlatosak, melyet Szent Antal tüzének neveztek. Ezt a betegséget ráolvasásokkal, archaikus imádságokkal próbálták gyógyítani. Topolyán az orbáncos betegről úgy próbálták levenni a tüzet, hogy három Antal nevű embernek kellett megállni a beteg ágya mellett, s egy pipa dohányt kellett elszívni úgy, hogy a betegre kellett fújni a füstjét.
JANUÁR 18. – PIROSKA NAPJA
Piroska napjához fűződő legismertebb időjárási regula, hogy „ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy”. Ezen a napon nem dolgoztatták se a lovakat, se a marhákat.
Házasságjósló hiedelem volt, ha egy leány az adott esztendőben férjhez akart menni, akkor Piroska napján piros kendőt kötött a nyakába vagy a fejére.
JANUÁR 22. – VINCE NAPJA
Vince a szőlészek és borászok védőszentje. Éppen ezért ezen a napon az időjárást figyelve az aktuális év bor termésére próbáltak jósolni.
A közismert időjárási regula szerint, „ha szépen fénylik Vince, megtelik a pince”, vagyis, ha szép, napos az idő, akkor jó bor várható.
Drávaszögben vincevesszőt metszettek, amit meleg szobában vízbe állítottak, s abból következtettek a következő termésre, hogy a vessző hogy mennyire hajtott ki.
A szőlősgazdák szerint Vince napján sok bort kell inni, hogy bő legyen a termés.
Nem csak a szőlő és a bor minőségét és mennyiségét lehetett ezen a napon megjósolni. Topolyán például az ereszről lógó jégcsapok hosszából következtettek a várható kukorica termésre, pontosabban a kukoricacsövek hosszára.
JANUÁR 25. – PÁL NAPJA
Ezt a napot pálfordulónak is nevezik. A Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és lett Pál apostol belőle.
Többféle jóslás volt szokásban, mellyel dögvészekre, halálra jósoltak emberekre és állatokra egyaránt.
A haláljóslás az úgynevezett pálpogácsával történt. Minden családtag számára sütöttek egy-egy pogácsát, amelyekbe libatollat tűztek. Akinek a tolla megperzselődött, arra betegség, akié megégett, arra halál várt a következő esztendőben. Tollaspogácsát nem csak Pál napján készítettek, hanem többfelé szilveszterkor vagy Luca napján volt szokásban az efféle haláljósló praktika.
Források:
Magyar Néprajzi Lexikon
Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások