Keresés
  • Matkovits Kati

AUGUSZTUS - KISASSZONY HAVA

Frissítve: aug 19



Augusztus 1. - Vasas Szent Péter napja

Augusztus 10. - Lőrinc napja

Augusztus 15. - Nagyboldogasszony napja

Augusztus 20. - Szent István napja

Augusztus 24. - Bertalan napja



Augusztus 1. - Vasas Szent Péter napja:


Ez a nap Szent Péter Heródes börtönéből, bilincsekből, azaz vasakból való szabadulásának emléknapja, népnyelven mondva Szent Péter vasaszakadása.

A Muravidéken a szőlőtermelők dologtiltó napja volt, úgy gondolták, ha ezen a napon dolgoznak, akkor a szőlőszemek lehullanak a fürtökről.

Zagyvarékason a kukorica mennyiségére jósoltak Péter napján: "Ha Vasas Szent Péter napján még eső lesz, lesz kukorica, de ha még akkor se esik, gyühet a Duna vize is, nem lesz kukorica".

Augusztus elsejét patkányűző napként is számon tartották. Az egyik hiedelem szerint a mise ideje alatt egy öregasszonynak kellett minden ház ajtajára felírnia: "Dömötör püspök". A másik hiedelem szerint pedig ezen a napon az bizonyult hatásosnak, ha egy patkánylyukat a házigazda kilencszer megkerült és elmondott kilenc Miatyánk-ot.



Augusztus 10. - Lőrinc napja:


Szent Lőrinc vértanú ünnepnapja.

Azt tartja az általános időjárásjóslás, hogy "Lőrinc napja ha szép, sok a gyümölcs és ép".

A naphoz kapcsolódó összes hiedelemben a lassan őszre forduló természet jelenik meg: a Drávaszögben úgy tartják, hogy ha ekkor szép az idő, hosszú lesz az ősz. Csíkban a füvet Lőrinc napján kezdték kaszálni, a szegedi nép szerint Lőrinc után a fa abban az esztendőben már nem fejlődik tovább. Ezen a napon kezdik szedni a krumplit.

A közismert mondás, miszerint Lőrinc belepisil a dinnyébe - vagyis ettől a naptól kezdve lőrinces, azaz lucskos lesz a dinnye belseje- is ehhez a naphoz kötődik.

Többfelé úgy tartották, hogy ettől a naptól kezdve már nem ajánlatos folyóvízben fürdeni.



Augusztus 15. - Nagyboldogasszony napja:


Legrégibb Mária-ünnepünk, melyben az egyház Mária mennybemenetelét ünnepli. Egyben ez a legrégibb parancsolt ünnepünk is, hiszen Szent István az országot Mária oltalmába ajánlotta. Oly nagy jelentősége van a magyar nép történelmében, hogy például a török veszedelem idején a katonákat Mária napfényben ragyogó, félholdat taposó képével lelkesítették a csatákban. Érdekesség, hogy a Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar nyelterületen, a magyar szóhasználatban található meg.

A Mária ünnepek az aratási időszakot fogják közre. Sarlós Boldogasszony a nyitó ünnep, a Nagyboldogasszony pedig bezárja azt.

Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. Ilyenkor helyenként akár többnapos mulatságot is tartottak.

A huszadik század elején még az egész magyar nyelvterületen élt a „nagyboldogasszonyi virágszentelés", virágáldás szokása, amikor a népszokás szerint virágszentelést tartottak, és virágokból koporsót készítettek. Az oltáron megáldott virágokat azután szentelményként őrizték, és bajelhárításra használták. Az épülő ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon. Moldvában ma is él a különféle virágok és gyógynövények szentelésének szokása, mellyel később a betegeket füstölik, vagy mennydörgés alkalmával ennek égetésével óvják meg magukat és házaikat.

Ezeknek a szokásoknak köszönhetően több növény kapta róla a nevét: Boldogasszony csepegtette fű, Boldogasszony csipkéje, Boldogasszony tenyere, vagy a Mária könnye.

Palóc vidékeken a gyermekágyas asszonyok fekhelyét nevezték Boldogasszony ágyának.

Muravidéken dologtiltó nap volt, tilos volt sütni, nehogy a tűz kitörjön a kemencéből.

Egyes vidékeken az ünnep előestéjén a hívő asszonyok a temetőben gyülekeztek, egy frissen ásott üres sír körül, a dicsőséges olvasót imádkozták, majd epikus énekben mesélték el Mária mennybemenetelének a történetét, akinek testét Jézus nem hagyta elenyészni, hanem testestül a mennybe emelte. Az ünnephez kapcsolódó úgynevezett „Mária-virrasztás" szokása azt a hitet tette hagyománnyá, amely szerint a napfelkeltében meg lehet látni ezen a napon a „Napba öltözött Boldogasszonyt".

Nagyboldogasszony napja időjárás - és termésjóslásra is alkalmas nap volt. Ha a „Nagyasszony" szépen fénylik, jó bortermés van kilátásban, vagyis, ha ezen a napon derült az idő, akkor jó gyümölcs - és szőlőtermést várható. Drávaszögben keresztet vágtak a gyümölcsfákba, hogy azok egészségesek és bőtermők legyenek.

A gyékény szedése is ettől a naptól kezdve volt esedékes.

Boldogasszony napjától kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben, mert aki Nagyboldogasszony után fürdik, vérzésben hal meg. Sőt, ezen a napon helyenként a kéz- és lábmosás is tilos volt.

A két Boldogasszony köze ( augusztus 15. és szeptember 8.) varázserejű időszaknak számított, ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, ki kellett szellőztetni a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A búzát is ekkor kellett megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik. Leginkább tehát az asszonyi munkák tekintetében tartották ezt a három hetet szerencsés időszaknak. Most kellett a tyúkokat is ültetni, hogy jó tojók legyenek, s az ilyenkor tojt tojásokat külön kellett összegyűjteni, mésszel beszórni és elrakni, mert ezek hosszú ideig elálltak.



Augusztus 20. - Szent István napja:


Ezt a napot 1774-ben Mária Terézia emelte országos ünneppé államalapító királyunk tiszteletére. Az első ünnepélyes Szent Jobb körmenetet 1818-ban rendezték meg.

Különösebb paraszti hagyományok korábban nem fűződtek ehhez a naphoz. Galgamácsán az aratás befejezéséhez köthető aratási felvonulást tartottak, Szuhafőn pedig a legszegényebb család részére nagy kenyeret sütöttek, melyhez a lisztet házról házra járva gyűjtötték össze.

Augusztus 20. az új kenyér ünnepe is. Az országgyűlés 1945-ben változtatta meg az ünnepnap jelentését, Szent István ünnepét ekkor törölték a kalendáriumból, augusztus 20-a ekkor vált az új kenyér ünnepévé egy korábbi, 1901-es miniszteri felhívást felélesztve, miszerint az aratás befejezését aratóünnepségek, aratóbálok, mulatságok megtartásával kell lezárni. Így augusztus 20-án az új kenyérre és az aratásra helyeződött a hangsúly.

Azóta újra ünnepeljük Szent Istvánt. Is… És az új kenyeret is. Mindkettőnek fontos szerepe van, hiszen a magyar népi hitvilág igen sok, kenyérrel kapcsolatos szokással bír. A kenyérhez fűződő hiedelmek és mágikus eljárások még a huszadik században is elevenen éltek. Isten áldása volt a neve; nem volt szabad rálépni, eldobni; ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni.

A Beregi, tiszaháti megfigyelések szerint István napján indulnak útra a gólyák. Péterfalván a málna szedését kezdték ekkor. A Drávaszögben pedig az István-napi időjárásból az azévi gyümölcstermésre jósoltak: a szép idő jó termést jelzett.



Augusztus 24. - Bertalan napja:


Bertalan apostol ünnepnapja, aki a szűcsök, csizmadiák és a szőlőhegyek védőszentje volt. „Bertalan a késével a szőlőfürtök lemetszésére, az újbor szűrésére készülődik” – tartották a régiek.

Augusztus 24-e tehát a betakarítás, a szüretkezdet, a szántás-vetés előkészítésének kezdete. Bertalan napját őszkezdő napnak (az őszi szántás-vetés kezdőnapja), és a kánikulát végző napnak tartják.

Az e napi időből az őszi időjárásra jósoltak, mint ahogyan ezt egy 18. századi kalendáriumi rigmus is bizonyítja: "Amint Szent Bertalan magát mutogatja, az őszi idő is magát mind aszerint tartja."

A zivatar sok jeget és havat jelez előre. Ha ezen a napon esik az eső, jó káposztatermés lesz, mert Bertalan - a hagyomány szerint - a káposzta közé dobálja kezében hordott fejét.

A Bertalan napkor köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak. Ezért ez a nap a Mura-vidéken vajköpülő nap volt, s úgy vélték, ha egy kanállal a búzába tesznek, nem esik bele a féreg. A lencsét is megdörgölték vele, hogy ne essen bele a zsizsik.

A hiedelem szerint kígyócsípés esetén is az ördögűző Bertalan segítségét kell kérni.

Széken minden évben a Bertalan nap nagy ünnepi alkalomnak számít, mert megemlékeznek az 1717-es tatárpusztításról, melynek áldozatul esett Szék is. A pusztítás színhelye a templom és környéke volt, ahol a tatárok rajtaütöttek az imádkozókon. A tatárok felgyújtották az egész várost és rengeteg embert legyilkoltak, 700 lakost elhurcoltak. Alig maradt 100 lakos életben. A Széket ekkor ért szerencsétlenségre addig még soha nem volt példa, ezért a székiek megfogadták, hogy a tatárok Székre való betörésének napján mindig megemlékeznek a szörnyűségről. Azóta minden évben ezen a napon háromszori istentisztelettel valamint böjttel emlékeznek meg erről a napról.




Források:

Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások

Magyar Néprajzi Lexikon

Netfolk.blog

Képek: internet

7 megtekintés0 hozzászólás