MÁRCIUS – BÖJTMÁS HAVA
Március 12 – Gergely napja:
Tavaszkezdő, melegváró nap. A régi naptárrendszer szerint ekkorra esett a tavaszi napéjegyenlőség. A magyar nyelvterületen jól ismert az a szólás, hogy „megrázza még szakállát Gergely”, vagyis ezen a napon gyakran előfordult még havazás. Megfigyelték azt is, hogy ezen a napon általában lehűl az idő, erre utalnak a „Mátyás, Gergely két rossz ember” vagy a „Gergely uram nagy ravasz, hidegre vál’ a tavasz” mondások is. A hideg idő ellenére sokfelé tartották alkalmasnak ezt a napot a búza, a rozs, a hüvelyesek vetésére és a palántának való magvak elültetésére. A szőlősgazdák szerint a Gergely napján metszett tőkéről pedig bőségesen lehetett ősszel szüretelni.
Gergely-nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el elődjének, I. Gergely pápának a tiszteletére, aki az iskolák alapítója volt, s azoknak patrónusa lett.
Országosan ismert szokás volt az iskolás gyermekek köszöntő, adománygyűjtő szokása, a gergelyjárás. A februári balázsjárással rokon, viszont a balázsjárás a gergelyjárásnál később került a magyar nyelvterületre, és nagy hatást gyakorolt rá a nálunk akkor már élő gergelyjárás. Legtovább a Palócföldön és a Muravidéken maradt fenn. A szokás eredete a középkorra vezethető vissza, amikor a szegény tanulók kéregetni, mendikálni jártak, hogy ezzel teremtsék meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Később a tanulók már nem csak a maguk, hanem tanítójuk számára is gyűjteni kezdtek, ami aztán sok helyen a tanító díjlevelében is rögzítésre került. Az iskoláskorú gyermekek iskolába való hívogatásával a 17. században bővült ki a szokás, mivel akkoriban az iskolakezdés és zárás időpontja Gergely nap környékére esett.
A gergelyjárás szereplői a Szent Gergely vitézei, akik a katonai toborzás mintájára különféle katonai rangokat viseltek. Néhol Gergely püspököt is megszemélyesítették. Öltözetük jellegzetes darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó, a fakard. Az adományok számára kosarat, zsákot, nyársat vittek magukkal. Szövege többnyire öt részből állt:
Az első, amikor az előljáró vitéz bebocsátást kért.
A második, amikor a gyerekek elénekelték a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján” kezdetű hosszú, több versszakos éneket.
A harmadik, amelyben a szereplők egyesével bemutatkoztak, és versükben iskolába járásra bíztattak valamint adományt kértek.
A negyedik részben adománykérő énekeket énekeltek, melyben a deákos nyelvezetet tréfásan utánozták.
Az ötödik rész a búcsúzás. Itt köszönték meg az adományokat és áldást kértek a ház népére.
A gergelyjárás szokása az évszázadok folyamán sokfelé egyszerű köszöntővé egyszerűsödött, de az egykori szereplők öltözéke tovább őrizte a középkorban kialakult jellegzetességeket.
Március 18. – Sándor napja:
"Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget” tartja az egész magyar nyelvterületen ismert időjárási regula.
Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és az árpa vetőnapjának tartották, Jászdózsán pedig ezen a napon ültették el a fehér babot.
Március 19. – József napja:
A gyermek Jézus gondviselőjének, a názáreti ácsnak, Józsefnek az ünnepe. Igen kedvelt névünnep volt, így több névnapi köszöntő szokás is fennmaradt.
Szokásokban és hiedelmekben a három névnap közül József napja a leggazdagabb.
Időjárás- és termésjósló hiedelmek egész sorával találkozhatunk az egész magyar nyelvterületről.
Ez a nap a tavasz első napja, ilyenkor szólalnak meg a madarak, de a méhek kieresztésének is ez volt a megszabott ideje. A gyermekek a fecskék érkezését várták ettől a naptól. A szántást is ekkor kellett elkezdeni, hogy jó legyen az azévi termés. Az Alföldön a szivárványt figyelték, a széles sárga sáv bőséges búzatermést, a széles piros sáv pedig jó bortermést ígért. Az Ipoly menti falvakban József naptól kezdve már mezítláb járatták a gyerekeket. Mura-vidéken úgy gondolták, amilyen az idő József napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor is. Ha József napkor rossz idő volt, akkor abban az évben sok halottra számítottak.
Március 21. – Benedek napja:
A bencés rendet alapító Szent Benedekre emlékezünk ezen a napon. Göcsejben ekkor zsírt és fokhagymát szenteltek, ennek gyógyító erőt tulajdonítottak.
Szeged környékén a Benedek napján duggatott hagymát tartották alkalmasnak a tífuszos betegségek gyógyítására, Rábaközben pedig a marhákat gyógyították vele.
Megfigyelték azt is, ha ezen a napon dörgött az ég, akkor száraz nyárra lehetett számítani.
Március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony napja:
A katolikus egyház ezen a napon emlékezik meg Jézus Szentlélektől való fogantatásáról. Ez az alapja annak, hogy sokfelé azt gondolták, a gyermekre vágyó asszonynak óránként kell imádkoznia a biztos várandósság reményében. Ezt a napot alkalmasnak tartották a fák oltására, szemzésére, palántázásra is, mert akkor bizonyosan áldás lesz rajtuk. A hiedelem szerint azt a fát, amelyiket Gyümölcsoltó Boldogasszony napján oltottak, nem volt szabad letörni vagy levágni, nehogy vér folyjék ki belőle, vagy szerencsétlenség történjen. Egyes vidékeken a terméketlen fákat próbálták meg termővé varázsolni, máshol az ezen a napon levágott ágakat tűzre dobták a fák férgessége ellen.
Ehhez a naphoz is köthetők időjárási megfigyelések, jóslások. Ha ilyenkor megszólaltak a békák, akkor még negyven napig hideg volt várható. Ha március 25-én hideg idő volt, akkor az a tél végét jelentette, és ha derült idő volt, az jó termést jelzett.