NOVEMBER
Szent András hava
Enyészet hava
November 1. Mindenszentek napja
November 2. Halottak napja
November 11. Márton napja
November 19. Erzsébet napja
November 25. Katalin napja
November 30. András napja
NOVEMBER 1. MINDENSZENTEK NAPJA
Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről nagy számuk miatt külön-külön nem emlékezik meg a kalendárium.
Ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése. Sokfelé ez hagyományosan az idősebb asszonyok feladata volt.
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért nagyon sok helyen megmaradt az a szokás, hogy ezen a napon számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet, vagy egy tál ételt tesznek az asztalra.
A bukovinai magyarok otthon gyertyát gyújtanak, annyit, ahány halottja van a családnak.
A Jászságban, míg a család a temetőben gyertyát égetett, addig otthon égve hagyták a lámpát, hogy a hazalátogató halottak szét tudjanak nézni, mert „míg a harang szól, a halottak otthon vannak”.
Több helyütt az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában várakozó és imádkozó koldusok között. Innen ered a kóduskalács elnevezés.
Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is kapcsolódnak. November hónap a gazdasági év lezárása, az állatok –gulya, csürhe, ménes és csorda- behajtásának utolsó időpontja, pásztorünnepek ideje. Nagymaroson például mindenszentekkor tartották a legényvásárt. Itt kötöttek a következő évre egyezséget a gazdák a szolgálni menő legényekkel.
NOVEMBER 2. HALOTTAK NAPJA
Mindenszentek és halottak napja közötti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. Régen általános dologtiltó nap volt nem csak a halottak napja, hanem sokfelé az egész halottak hete. Tilos volt a földmunka, a répa és a krumpli elvermelése, a varrás, a mosás, a takarítás, a meszelés.
Ezen a héten, ha sok eső esik, sok felnőtt hal meg a következő esztendőben.
NOVEMBER 11. MÁRTON NAPJA
Márton-napján országszerte szokás volt nagy lakomákat rendezni. Minél többet esznek, isznak ilyenkor, annál bővebben lesz mindenből tavaszig. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik”- tartották.
Ez a nap időjárás jósló nap is volt.: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
A liba csontjából is jósoltak, mégpedig az egész téli időjárásra: Ha az fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél. Ha barna és rövid, akkor sáros, lucskos tél várható.
Ilyenkor lehetett az újbort is először megkóstolni.
Szent Márton napján a pásztorok vesszőt ajándékoztak a gazdának, ez volt „Szent Márton vesszeje”, a gazda pedig megfizette a „bélesadót” vagy „rétespénzt”. Márton vesszejének ahány ága volt, annyi malacot ellett következő évben a disznó. Ezt a vesszőt dögvész ellen a disznóól tetejébe szúrták, tavasszal pedig ezzel hajtották ki az állatokat.
Kalotaszegen a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek.
NOVEMBER 19. ERZSÉBET NAPJA
Hazánkban az egyik leggyakoribb női név. Leginkább a pünkösdi énekekben, szokásokban jelenik meg, valószínűleg Szent Erzsébet legendájának egyik motívuma, a rózsacsoda és a pünkösdirózsa összefüggése miatt.
Gyermekjátékokban is igen gyakran előfordul Erzsébet neve, különösen az úgynevezett várkörjáró játékokban.
Erzsébet napjához is kapcsolódik időjárásjóslás, mégpedig a megfigyelés szerint „Erzsébet napja a tél erejét szabja”, vagyis ha november 19-én esett az eső, akkor enyhe télre lehetett számítani, ha havazott, akkor karácsonykor is esett a hó.
NOVEMBER 25. KATALIN NAPJA
Katalin napjához több jövendőbelijósló szokás is kapcsolódik.
A lányok férjjósló praktikája volt a „katalinág”. Ezen a napon egy gyümölcságat tettek a vázába, és ha az karácsonyra kizöldült, a kíváncsiskodó leány hamarosan férjhez ment.
A legények lopott leányinget tettek a párnájuk alá, abban reménykedve, hogy így megálmodják, ki lesz a feleségük.
Katalin több helyen dologtiltó nap volt. A Szerémségben ilyenkor nem sütöttek kenyeret, de még a malmok is leálltak.
Legismertebb Katalin-napi időjárásjóslás, „ha Katalin locsog, karácsony kopog”.
Ez a nap a szeptember 29-én, Mihály napján kezdődő kisfarsang utolsó napja.
NOVEMBER 30. ANDRÁS NAPJA
András „bezárja a hegedűtokot”, tartja a mondás, mivel az András körüli napokra esik az adventi időszak kezdete. Ilyenkor már tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. A hidegebb idő beálltával ekkor kezdődtek a disznóvágások, amelyet este disznótor követett.
Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot.
András napjához rengeteg házasságjósló, varázsló tevékenység kapcsolódik. Ezeket a praktikákat a lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett elvégezniük.
Az egész napi böjtölés után a leányok éjszakára egy férfiruhadarabot tettek a fejük alá, hogy álmukban meglássák, ki lesz a férjük: „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján.”
Jósoltak ereszrázással is. A zsúpfedeles ház ereszét megrázták, s a lányok a kötényükbe hulló magvakból következtettek, gazdag, vagy szegény legény lesz-e férjük.
Hallgatódzásból is lehetett jósolni. András nap éjszakáján meg kellett rugdosni a malacól ajtaját. Ahányat röffentett a disznó, annyi év múlva mentek férjhez. S ha kiálltak a trágyadombra, akkor azt hallgatták, honnan hallják a kutyaugatást, mert abból az irányból várható a jövendőbeli érkezése.
Néhol a lányok sóba tettek néhány vöröshagymát. Minden hagymának férfinevet adtak, s megjelölték, melyik hagyma melyik nevű. Olyan nevű lett a leány vőlegénye, amilyen a legkorábban nedvet eresztő hagyma neve volt.
A közös jóslások többnyire a fonóban történtek például gombócfőzéssel vagy ólomöntéssel.
Minden gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, s amelyik legelőször feljött a vízre, az lesz az illető férjének a neve. Az ólomöntéssel a jövendőbeli férj foglalkozására próbáltak következtetni.
Moldvában és Gyimesben szokás volt ezen a napon fokhagymával bekenni az ajtót, nehogy a farkasok elvigyék a jószágot.
Fotók: Néprajzi Múzeum : Fényképgyűjtemény
Szöveg: Dömötör Tekla : Magyar népszokások
Balassa- Ortutay : Magyar népszokások