...ahol megelevenedik a pásztorok különleges világa
Csikóslegény vagyok, Hortobágy eleje.
Gulyás, ha nyalka is, utánam a helye.
Kampós juhászokkal ritkán parolázok,
Sáros kondásokkal még csak szót sem váltok.
Tudjátok-e, kik voltak a kunok, a jászok és a hajdúk? Hogy miről ismerszik meg a somogyi pásztorfaragás és mi fán terem a makkoltatás? Tudjátok-e, hogy a spanyolozásnak semmi köze a nyelvleckéhez, a pásztorkészségnek viszont annál több köze van az ügyességhez! Na és mit kerestek a pásztorok a vasalóban?? Bizony, számos letűnt érdekességre bukkanhat, aki az egykor külön társadalmi rendet alkotó pásztorok világát kutatja.
2021 szeptember 11-én, a "Pásztorbot - Családi Nap" keretében, a TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01380 számú, "Népművészettel Hatvan kulturális sokszínűségéért és közösségfejlesztéséért" című pályázat finanszírozásában kísérletet teszünk arra, hogy minél nagyobbat merítsünk a pásztorok életmódjából és bemutassuk azt közönségünknek.
A Zagyva-mentén a pásztor kultúrának csekély nyoma maradt, ezért tartjuk fontosnak bemutatni a Hatvanban élő családoknak, gyermekeknek a Hortobágyon, a Bakonyban és Erdélyben még fennmaradt hagyományokat. Ezt leginkább a pásztorok életét máig élő vagy megtapasztaló hiteles képviselők segítségével tudjuk megtenni. A pásztorkultúra bemutatására pásztorokat, szakembereket, az e tevékenységet végző kollégákat hívtunk meg az állattartásról egykor híres területekről, akik ízelítőt adnak a pásztorok életmódjából, bemutatják viseletüket, használati eszközeiket, a kapcsolódó kézműves ágakat, jellemző ételeket, pásztorokról szóló népmeséket.
No de milyen életet is éltek a falusiaktól merőben elkülönülő csikósok, gulyások, juhászok és kondások?
Az egykori szilaj pásztorok télen-nyáron a szabad ég alatt legeltették a rájuk bízott félvad gulyákat, méneseket, juhnyájakat és disznókondákat. A lakott településektől távol, a hatalmas pusztaságokon viszontagságos körülmények között éltek.
A 19. század elejétől aztán félszilaj tartásra tértek át: a tavaszi Szent György naptól az őszi hidegek beálltáig a pusztán legeltetett állatokat télen istállóban tartották. Az állattartás változása fajtaváltással is járt, no meg a pásztorok életmódjának átalakulásával: több idő jutott a cifrálkodásra, dísztárgyak készítésére.
A pásztor viselete régiesebb és hivalkodóbb maradt a falusi paraszténál. A viseletkészítő szűcsök, szűrszabók alkalmazkodtak a számadók igényeikhez, így maradtak ránk a gazdagon díszített cifraszűrök, irhássubák, bornyúszájú ingek, gatyák, csizmák és kalapok.
A pásztor ételei a megőrzött állat húsából, tejéből készültek, kevéske főzőeszközüket a szerényen megépített cserényben vagy vasalóban tartották a pusztán.
A magyar néptánc egyik legarchaikusabb típusa, az eszközös pásztortánc. Jegyei a mai napig árulkodnak a táncalkalmakhoz bizony ritkán jutó pásztorok életmódjáról. A tánc során botot, kampósbotot vagy fokost tartanak kezükben, mozdulataik tükrözik a mindennapi munka megpróbáltatásait.
Folytathatnánk a sort tipikus hangszereikkel, nótáikkal, természetközeli gyógyítási módjaikkal, amivel sokszor mentették meg a rájuk bízott jószág életét.
Amivel találkozhatsz, ha részt veszel a Pásztorbot Családi Napon:
igazi pásztorokkal, akik az egyes tájegységekre jellemző pásztorviseletben jelennek meg
a somogyi, bakonyi vagy hortobágyi pásztorok jellegzetes használati eszközeivel pl. tajtékpipa, meggyfabot, juhászkampó, körmölő kés, karikás ostor
a gyermek és ifjúsági Bojtár Vetélkedő résztvevőivel, akik pásztorkultúrabeli ismereteiket mérik össze táncban, nótában, vagy mesében, pásztor eszköz készítésben, ügyességi és elméleti feladatokban. Jelentkezés a vetélkedőre ezen a linken! - a vetélkedőn - amelyet partner szervezetünk, az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Néptánc Egyesület hirdetett meg - a „Hetedhét Örökség Kiemelkedő Kisbojtárja” cím nyerhető el!
jellegzetes pásztor ételekkel, amelyek a Főzőversenyen készülnek. Főzőversenyre jelentkezhetsz ITT!
a Kézműves sátorban bőr, fa és gyapjú alapanyagokkal, amelyből kedvedre alkothatsz kézműveseink segítségével
pásztorokról és állataikról szóló népmesékkel, történetekkel
pásztor hangszerekkel (népi furulya, hosszúfurulya, kaval, duda) , amelyeket mesterek és tanítványaik mutatnak be
mesterségbemutatóval, amely a gyapjú feldolgozását és a fonal készítés történetét mutatja be
a hírhedt, félelmetes betyárokat felidéző vásári komédiásokkal, gólyalábasokkal
A fenti írás csupán egy kis ízelítő a pásztorok életéből!
Gyertek el Ti is Hatvanba, hogy saját szemetekkel lássátok, saját fületekkel halljátok a részleteket!
Leírások forrása: Tasnádi-Selmeczi Kovács - Régi magyar mintakincs (Cser Kiadó, Budapest, 2012)