Keresés
  • Kántor Szilvia

Pásztorbot Családi Nap 2021

Frissítve: júl 7

...ahol megelevenedik a pásztorok különleges világa


Tükrös, Magyargencs, Veszprém megye (1840)
Tükrös, Magyargencs, Veszprém megye (1840)



Csikóslegény vagyok, Hortobágy eleje.

Gulyás, ha nyalka is, utánam a helye.

Kampós juhászokkal ritkán parolázok,

Sáros kondásokkal még csak szót sem váltok.








Tudjátok-e, kik voltak a kunok, a jászok és a hajdúk? Hogy miről ismerszik meg a somogyi pásztorfaragás és mi fán terem a makkoltatás? Tudjátok-e, hogy a spanyolozásnak semmi köze a nyelvleckéhez, a pásztorkészségnek viszont annál több köze van az ügyességhez! Na és mit kerestek a pásztorok a vasalóban?? Bizony, számos letűnt érdekességre bukkanhat, aki az egykor külön társadalmi rendet alkotó pásztorok világát kutatja.


2021 szeptember 11-én, a "Pásztorbot - Családi Nap" keretében, a TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01380 számú, "Népművészettel Hatvan kulturális sokszínűségéért és közösségfejlesztéséért" című pályázat finanszírozásában kísérletet teszünk arra, hogy minél nagyobbat merítsünk a pásztorok életmódjából és bemutassuk azt közönségünknek.


No de milyen életet is éltek a falusiaktól merőben elkülönülő csikósok, gulyások, juhászok és kondások?


Spanyolozott tükrös fedele, Veszprém megye, 1847

Az egykori szilaj pásztorok télen-nyáron a szabad ég alatt legeltették a rájuk bízott félvad gulyákat, méneseket, juhnyájakat és disznókondákat. A lakott településektől távol, a hatalmas pusztaságokon viszontagságos körülmények között éltek.

A 19. század elejétől aztán félszilaj tartásra tértek át: a tavaszi Szent György naptól az őszi hidegek beálltáig a pusztán legeltetett állatokat télen istállóban tartották. Az állattartás változása fajtaváltással is járt, no meg a pásztorok életmódjának átalakulásával: több idő jutott a cifrálkodásra, dísztárgyak készítésére.

A pásztor viselete régiesebb és hivalkodóbb maradt a falusi paraszténál. A viseletkészítő szűcsök, szűrszabók alkalmazkodtak a számadók igényeikhez, így maradtak ránk a gazdagon díszített cifraszűrök, irhássubák, bornyúszájú ingek, gatyák, csizmák és kalapok.

A pásztor ételei a megőrzött állat húsából, tejéből készültek, kevéske főzőeszközüket a szerényen megépített cserényben vagy vasalóban tartották a pusztán.

A magyar néptánc egyik legarchaikusabb típusa, az eszközös pásztortánc. Jegyei a mai napig árulkodnak a táncalkalmakhoz bizony ritkán jutó pásztorok életmódjáról. A tánc során botot, kampósbotot vagy fokost tartanak kezükben, mozdulataik tükrözik a mindennapi munka megpróbáltatásait.

Folytathatnánk a sort tipikus hangszereikkel, nótáikkal, természetközeli gyógyítási módjaikkal, amivel sokszor mentették meg a rájuk bízott jószág életét.


Amivel találkozhatsz, ha részt veszel a Pásztorbot Családi Napon:


  • a somogyi, bakonyi vagy hortobágyi pásztorok jellegzetes használati eszközeivel pl. tajtékpipa, meggyfabot, juhászkampó, körmölő kés, karikás ostor

  • az egyes tájegységekre jellemző pásztorviselettel

  • a gyermek és ifjúsági Pásztortánc Verseny kiváló táncosaival - Jelentkezés a versenyre ITT! - a versenyt az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Néptánc Egyesület szervezi

  • jellegzetes pásztor ételekkel, amelyek a Főzőversenyen készülnek

  • a Kézműves sátorban bőr, fa és gyapjú alapanyagokkal, amelyből kedvedre alkothatsz kézműveseink segítségével

  • pásztorokról és állataikról szóló népmesékkel, történetekkel

  • pásztor hangszerek bemutatójával és koncerttel (furulya, hosszúfurulya, kaval, duda)


A fenti írás csupán egy kis ízelítő a pásztorok életéből. Gyertek el Ti is Hatvanba, hogy saját szemetekkel lássátok, saját fületekkel halljátok a részleteket!


Faragott ivócsanak Nógrád megye (1910-es évek)

Forrás: Tasnádi-Selmeczi Kovács - Régi magyar mintakincs (Cser Kiadó, Budapest, 2012)

8 megtekintés0 hozzászólás